szégyenlem~ :c

Igen. Megtörtént. Szégyenlem, de nállam is beállt a lehetetlen, miszerint, eszméletlen GYENGÉNEK és LÁNYNAK sőt GYEREKNEK érzem magam. Egy kicsit még szeretet hiányom is van. Nem nagyon vágytam még ilyesmire, de most úgy érzem jól esne ha valakinek egy kicsit is fontosabb lennék, mint akárki más.. Különös érzés, hogy ennyire gyengének érzem magam, főleg, hogy én vagyok az utolsó ember aki másra akar támaszkodni. Én inkább azt akarom, legyek olyan erős , hogy akárki támaszkodhasson rám. Persze, a kor teszi  hogy most szeretetre vágyom csak na. ÉN nem engedhetem meg magamnak e luxust. :D 
Mostanság Apuval sem vagyok túl jó viszonyba, így itthon se szeretek már annyira lenni, inkább menekülnék.Ez egy nem túl jó dolog.
Ezt most jól esett leírni. :3

Ők a példaképeim.
Kell a külsőjük. *-*